Hírek
Választások
   A település története
   A település jelen állapotáról
   A település címeréről
   Testvérvárosi kapcsolat
   Kitüntetettek
   Tápiógyörgye adatai
   Legújabb képek
   Polgármesteri Hivatal
   Képviselőtestület
   Bizottságok
   Kisebbségi Önkormányzat
   Rendeletek
   Tájékoztatások, letöltések
   Ár- és díjtételek
   Kazinczy Ferenc Általános    Iskola
   Kastélykert Óvoda
   Bartók Béla Zeneiskola
   Községi Könyvtár és
   Művelődési Ház
   Gondozási Központ
   Családsegítő és
   Gyermekjóléti Szolgálat
   Ifjúsági tábor
   Falumúzeum
   Strandfürdő
   Tájvédelmi Körzet
   Erdei iskola
   Eseménynaptár
   Térkép
   Nagykátai Járási Hivatal
   Asztalitenisz
   Labdarúgás
 
Turizmus > Falumúzeum
Falumúzeum

Tápiógyörgye a XVIII. század első felében újjátelepült község.
Feltehetőleg kétbeltelkes településrendszere az újabb utcaszabályozások és telekrendezések következtében módosult: szabályos utcákkal, szalagtelkes és fésűs beépítésű települési részekkel is bővült. A község egykori lakóházai az alföldi háztípus keretében alakultak. Az alföldi jellegű búboskemencét később szögletes kemencére alakították át.

A falumúzeum épülete a település középpontjában a római katolikus templom melletti oldalon, az általános iskola épületével átellenben fekszik. A ház Gecse Endre plébános györgyei tartózkodása (1875-1892) alatt épült, de építésére vonatkozó bejegyzés a História domusban nem található. A szoba mennyezetét tartó gerendába vésett évszám tanúsága szerint, a katolikus tanítók lakásául szolgáló házat 1883-ban építették. A falubeli hagyomány úgy tartja, hogy községi tulajdonba 1906-1910 között került, Vágány József törvénybíró közreműködésével. Az épület jellegzetessége, hogy két háromosztatú lakóházat építettek egymás végébe, így egyszerre két tanító lakott benne családjával. A lakrészek bejárata az épület két ellentétes, hosszanti oldalán van, a ház jobb oldalán a pitvarból nyíló ajtó előtt györgyei ámbit van, melyet az 1860-as években épült módos parasztházakon figyelhetünk meg.

A falumúzeum alapját az 1977-ben elhunyt Molnár László tanár vetette meg, aki az 1960-as évektől lelkesen gyűjtötte a paraszti élet használati tárgyait. A gyűjteményt az iskola padlásán tárolták, innen kerültek az ép darabok a falumúzeum kiállításába.
A falumúzeum ügyét Varró István tanácselnök magáénak érezte és 1983-ban megnyílt a néprajzi kiállítás, a község anyagi támogatásával és jelentős társadalmi munkával.

Három helyiséget mutatunk be, az 1920-as évek állapotában.
Kis Miklós keze nyomán készült a szobában a búboskemence és a konyhában a régi rakott tűzhely rekonstrukciója. A szoba, konyha és pitvar festését Fehér Istvánné Ladányi Anna, györgyei festőasszony végezte, helyi ízlésnek megfelelően. A festés sablonnal, ún. furmával készült a korábban használt festékek alkalmazásával, figyelembe véve az alkalmazott színharmóniát.
A falumúzeum berendezése nagyrészt a század húszas éveinek paraszti lakáskultúráját tükrözi. Néhány szép bútordarab a múlt század második felében készült. Mind a sarok, mind a párhuzamos elrendezés szokásos volt Györgyén, mely utóbbinak egyik lehetőségét a falumúzeumban mutatjuk be. Kiemelkedő bútordarabok a tiszafüredi stílusú festett kanapé és párja, a kemence padkáján látható kiskanapé vagy ücsü. Ugyancsak tiszafüredi bútor a pitvarban a festett tálasfogas, melynek eredeti helye egykor a szobában a kanapé fölött volt, de az 1920-as évekre már kiszorult a szobából. Valószínűleg helyi munka, a század elején készült flóderozott tornyos nyoszolya. A kamrában kapott helyet az emberalakos, vésett díszítésű gömöri ácsolt láda, mely egy korábbi időszakban a szobában szekrényként szolgált.
Századunkban pedig a györgyei gazdasszony farsang háromnapokkor, böjt kezdetén ide zárta be a zsírt és a füstölt sonkát.

A napi kultúra más összetevői mellet a györgyei parasztházak berendezése is számos rokon vonást mutat a szomszédos Jászság lakáskultúrájával.

A falumúzeum kertjében áll a györgyei szőlőkben, a Szőlő úton 1897-ben felállított Szent Orbán szobor. A szobor jobb keze hiányzik és ez nem a véletlen műve. 1936-ban Györgyén májusban elfagyott a szőlő és egy kétségbeesett szőlősgazda bosszút állt Orbánon. A györgyei népnek az állattartás mellett nagyon fontos jövedelemforrása a szőlő volt, erre utal a talpazaton olvasható könyörgés is:
"Szent Orbán
Könyörögj érettünk
Kérj áldást istentől
Szőlőink Gyümölcsfáink
és veteményeinkre"

2003 nyarán felújításra került a múzeum épülete. A tetőszerkezetnél komoly csere vált szükségessé - a meglévő erősen korhadt állapotban volt, melynek következtében a teljes tetőszerkezetet új faanyagból kellett átépíteni. A kőműves, asztalos és festői munkák elvégzései, valamint a kiállított tárgyak helyreállítása tette teljessé a felújítást. A felújítás költsége 980 ezer forint volt.
A belső felújítási munkálatok irányításában komoly szerepet vállalt Bihari József, a Pest Megyei Múzeumok nyugalmazott igazgatója, aki hozzáértésével segítette a korhű rekonstrukció lebonyolítását.
A múzeum kiegészült egy új látványossággal; udvari kemence lett felépítve, ami Theisz József helyi lakos munkáját dicséri.
A felújított falumúzeum átadására, ünnepélyes keretek között 2003. augusztus 20-án, a községi ünnepséggel egybekötve került sor.

A múzeum várja Tisztelt Látogatóit; a távolról érkező látogatók számára lehetőség van bejelentkezni, időpontot egyeztetni az alábbi telefonszámon:


Polgármesteri Hivatal: 06-53-383-001, 110-eas mellék


Címe: Tápiógyörgye, Béke u.2.

 

 








az oldal tetejére